A Gaál Imre Stúdiót, ami a Morvay László Rajzszakkör közvetlen elődje, Morvay László grafikus alapította 1974-ben. Ő akkoriban rajztanár volt a XX. kerületi József Attila Általános Iskolában.

Mivel a tanár úr 30 év után 2004 tavasza óta sajnos már nem irányíthatja tovább a szakkört, azóta egykori tanítványai igyekeztek megvalósítani máig érvényes vizuális (és) nevelési céljait, megőrizni a legendás nyári művésztelepek alkotó hangulatát. Többek közt.

Sajnos azonban ezt a kikezdhetetlennek tűnő és eredetileg nemes együttműködést is utolérte az idehaza megszokott intrikáló, önpusztító marakodás. Ennek eredményeként 2009 késő nyarára az addigi vezetőség szétesett, a folytatás pedig bizonytalanná vált mind az eddig követett elveinket, mind pedig a közösség hitelét tekintve.

2009 szeptember elsejétől kezdődően immár egy új vezetés, új elvekkel viszi tovább és hasznosítja közös munkánk eddigi gyümölcseit. Pontos terveiket egyenlőre nem ismerni, csak annyit, hogy szolgáltatókká kívánnak válni.

Az eredeti rajzszakkör működésének célja nem az elit művészképzés volt. Ellenkezőleg, az alapötlet abból a felismerésből származott, hogy a poroszos oktatási rendszer a hagyományos iskolai rajzórák keretein belül nem tudott mit kezdeni a nehezen tantervesíthető, de a gyerekekre nagyon is jellemző gazdag képi és fantáziavilággal. Annyira nem, hogy sok esetben éppen azt a komlpexust ülteti el már egészen korán, hogy a képi kifejezésmód - ha úgy tetszik a rajzolás - csak kiváltáságos és speciálisan tehetséges kis "művészpalánták" kitűntetett képessége.

Sajnos úgy tűnik, az egykori tétel gyakran még mindig felbukkan. Így hát egyszerűen csak annyit próbálunk tenni, hogy a hozzánk járóknak igyekszünk megfelelő eszközöket és feladatokat biztosítani szunnyadó készségeik felfedezéséhez, kiterjesztéséhez, fejlesztéséhez, oldott és baráti hangulatban. Mindeközben őszinte és alkotó közösséget is igyekeztünk biztosítani.

Paradox, hogy bár a fent emíltett elveink a kezdetektől változatlanok, mégis feltűnően sok egykori szakkörös választott képző- vagy iparművészeti pályát és vált szakmájának elismert művelőjévé.

Szintén fontos megemlíteni azt a tényt, hogy a közösség rendkívül erősen és összetartóan megőrződött a kezdetektől fogva, egészen a 2009-es végkifejletig.