rólunk mondták

"Azidőtájt, amikor Juli lányom ejtett kétségbe az osztályukban divatos, tökegyforma putyibabák sorozatával, egy fiatal főiskolás már megálmodta a maga rajzszakkörét. Nem akart se többet, se kevesebbet, mint mesterségbeli tudással gazdagítva minél tovább éltetni a gyermekkor képzeletgazdagságát. A megvalósult álom: a Gaál Imre szakkör. A most tizennyolc-tizenkilenc éves alapítótagok közül heten iparművészeti szakközépiskolások, hárman főiskolások. De az igazi győzelem az, hogy minden mesterségben ügyeskezű, eredeti látásmódú, és bizonyára derűs alkotók lesznek, a cukrász vagy az asztalos éppúgy, mint az óvónő, aki nem kifestőkönyv-pontosságú rajzokat követel majd. És itt vannak közöttük az újak, a nyolc-kilenc-tízévesek, akik biztonsággal közlekednek egy olyan csodálatos és merész világban, ahová mi csak az ő segítségükkel pillanthatunk be néha-néha."

Keresztes Ágnes, 1982.

"A névtelen mesterek hitével munkálkodunk, elsajátítva a legkülönbözőbb képzőművészeti technikákat. Megőrizzük a kisgyermek örökös rajzigényét, hitét, képi bőbeszédűségét, papírra mázolt félelmeit és ábrándos vidámságát - újraálmondjuk azt, mert tudjuk, szükségünk lesz rá felnőttebb jövőnkben."

Morvay László, 1983.

"...nagyon komoly vizuális nevelés folyik. A beszélgetéseken művészekkel, híres művekkel ismerkednek a gyerekek, stílusok, irányzatok, technikák, módszerek jellegzetességeire derül fény a vetítéseken, észre sem veszik és művészettörténeti, esztétikai alapfogalmakkal, kifejezésekkel telik meg a szókincsük, úgy, hogy közben értik is azt, amiről beszélnek. (...) S mindeközben a gyerekek megtanulnak látni."

Magyar Nemzet, 1988.

"Kreatív, egyedi személyiségjegyek kialakítása, érző, gondolkodó, bátor és művelt emberek nevelése a célom. Szeretjük egymást, jól vagyunk!"

Morvay László, 1991.